Dávid Ádámot, A Virág utcai focibajnokság szerzőjét arra kértük, hogy asszociáljon a könyve pár mondatával kapcsolatban. Olyan mondatokat kerestünk, amelyek szerintünk a szöveg leglényegesebb motívumait sűrítik össze. Ilyen a koppolás, ez a sokértelmű jelkép és cselekvés, a vörös és az Apa háta, amit többet látni a történet során, mint őt magát. A focipálya, a grund, mint a társadalom miniatűr képe, és a focibajnokság, ahol minden picit túlmutat önmagán, de együttal nagyon konkrét tanulási folyamat: társadalmi kapcsolatokat, a nagy érzelmek lejátszását tanulják a gyerekek – és izgulja végig velük az egykorú olvasó. És végül a Nagyi, a család és a foci központi figurája, ennek a világnak az origója. A bodzaszörp pedig – hát az talán maga az örökkévalóság. Olvassátok el, mit gondol ezekről a kulcsmotívumokról a szerző!
„Kovács Koppány, mióta az eszét tudta, élt-halt a koppolásért.”
Sokan kérdezték már tőlem, hogy mi a szösz a koppolás. Nehéz lenne meghatározni vagy körülhatárolni a jelentését, és nem is áll szándékomban, hiszen elvenné az egész varázsát. Kérdezzétek inkább Koppányt, aki biztosan szívesen megmutatja koppagyűjteményét. Ott van mindjárt a pillangó és a hétpettyes katica kereszteződéséből összekoppolt hétpettyes pillangó, vagy a kardfogú tigris koppolt kölyke, a tejfogú tigris. Meg aztán Koppány szerint Nagyi haja nem megőszült, amikor vörösből fehérre váltott, hanem megtélült. És még sorolhatnám.
Pofonegyszerű, igaz? A Kovács családban mégis meg akarják értetni Koppánnyal, hogy a koppolást csak ő találta ki, hogy nincs is olyan szó, meg hogy különben is. Erre ő persze bátran kiáll az igazsága mellett:
„Ha a Nagyi folyton lyukas zoknit stoppol,
Milán meg folyton a focipályán tombol,
ha Apu folyton a szobájában komponál,
Anyu meg a ház előtt folyton gazt kapál,
ha Gerda folyton gazt zabál, mint a disznó,
akkor én meg folyton koppolhatok,
punktum.”
„Vörös sünifrizura a kardigándomb tetején.”
Mindig is csodáltam a vörös hajkoronákat. Talán a ritkasága teszi, talán a szín vidámsága, de ha felbukkan az utcai forgatagban egy vörös frizura, máris jobb a kedvem. A Kovács családban pedig – Nagyin kívül – mindenki tűzvörös hajú. Apu különösen kócos hajához torzonborz szakáll is társul, amelyet előszeretettel szokott tépkedni, ha gyermekei rossz fát tesznek a tűzre. Koppány pedig előszeretettel szokott Apu mellett koppolni a nappaliban, és egyszer megörökíti, ahogy a dolgozóasztal fölé görnyed foltozatlan kardigánjában. Anyu pedig egy domb tetején ácsorgó vörös süninek látja a koppolmányt…
A Kovács család vörössége utalás egyik mesterem, Vörös István nevére is. A könyv ajánlása neki és egész famíliájának szól.
Meg aztán a gyermek- és ifjúsági irodalomban is nagy hagyománya van a vörös hajú hősöknek – Harisnyás Pippitől Ron Weasley-ig.
„Bánatában sóvárogva tekintgetett a Virág utcai focipálya felé, ahol mindenre elszánt csapattársai nagyon hiányolták.”
Gyerekkorom a foci bűvöletében telt. Így van ezzel Koppány nyolcéves bátyja, Milán is. Amikor a Kovács család a Virág utca mellé költözött, Milán még alig tudott megállni a lábán. Hamar világossá vált azonban, hogy csodakapusnak született. Nagyi vezetésével ugyanis a környék gyerekei felújították a Virág utcai betonos focipályát, Milán meg együtt nőtt fel a keleti háztömb csapatával, a Tejfogú Tigrisekkel. Nem is akármilyen felmenőkkel dicsekedhetett: Nagyi az amatőr női futball koronázatlan gólkirálynőjeként edzette a Tigriseket, Gerda pedig a negyedévente megrendezett Virág utcai focibajnokságon mindig kiérdemelte a gólkirálylány címet. Koppányt inkább a futball elméleti oldala érdekli, amire nagy szükség is lesz a hírhedt Ball-eset után, de csitt…
„A következő sípszó már a Rettenthetetlen Rókaprémes Rémek és a Tejfogú Tigrisek elszánt csatájának kezdetét jelezte.”
– A saját bőrömön tapasztaltam nap mint nap, hogy a foci élethalálharccá válhat, ha az ellenfél sportszerűtlenül játszik. A Rókaprémes Rémek Erösch Pisti felbukkanása után olyan versengésbe hajszolják bele a Tigriseket, amiből már nincs többé visszaút. A két csapat közti viszony annyira elmérgesedik, hogy még a két edző, Nagyi és Pisti apja, Géza bá is folyton hajba kap. „Majd meglátjuk, ki nevet a vébén!” – mondogatja Nagyi, ha felkapja a vizet, de a végjátékban olyan titkokra és árulásokra derül fény, hogy mindenkinek arcára fagy a mosoly.
„A Nagyi-féle bodzaszörp Nagyi nélkül nem az igazi.”
– Óbudán nőttem fel, és szinte minden hétvégén kiugrottam a családommal a Hajógyári-szigetre. Tavasszal bevettük magunkat a folyópart árnyas fái közé, és órákig kerestük a legnagyobbra nőtt bodzavirágokat, amelyekből estére elkészült kedvenc italom, a bodzaszörp. Kovácséknál Nagyi a szakértője ennek a kérdésnek, és Koppány annyit bír inni belőle, hogy néha egészen megrészegíti. A történet végére a Nagyi-féle bodzaszörp a végét járja, Koppány mégsem kér belőle. Aki elolvassa A Virág utcai focibajnokságot, meg fogja érteni, hogy miért.
Forrás: pagony.hu