Keramikusművész, nagyiparos. Festőművésznek készült, de apja kívánságára átvette a családi üzlet irányítását, majd bátyja pécsi agyagárugyárát. A manufaktúra fejlesztése közben végig alkotó művész maradt. Fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését, találmánya az porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit. Az eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött, gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. Kiemelkedő sikere volt a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat és a francia Becsületrenddel is kitüntették. A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épület külsőkön használható kőcserepeket.