Zs. Gyurinak
Hárommal múltál húsz után,
ám a sok hősi tett okán
csere-
bere
lehetne már a számokon.
Sok versed Józseffel rokon,
s a kis
Babits
cím is de jól illik reád!
Ha még a Múzsa is megáld,
a csók
kacsód
ihlettel hatja át meg át:
percenként írsz egy áriát,
serény
erény
zsibbasztja majd a jobb kezed.
Lehullik mind az ékezet,
akom-
bakom
marad az ákombákomok
helyén, de lám, a kéz konok
fakír,
csak ír
otthon és kint a Campuson,
útközben is, volánbuszon –
zötyög,
s pötyög
a billentyűzeten vadul
hajnaltól, míg bealkonyul.
A blog
dadog.
Barátom, ismét este lett –
felnéznek rád a mesterek:
Vörös
közös
kötetben véled s Lackfival.
Bátorítás e harci dal:
gyerünk,
Gyurink!