Este volt. Az állatkertben
angyal surrant át a rácson.
Trombitáló elefántok
harsogták: Hurrá, karácsony!

Fel is bolydult minden állat
az örömhír hallatára –
táncot járt ott medve, pingvin,
páva szállt a fenyőfára.

Odatotyogott alá egy
pelyhes kiskacsa hápogva:
Nem érünk rá táncikálni.
Hol késik a karácsonyfa?

A facsúcsot fél perc múlva
egy pávaszem díszítette.
Vedlett bőrt adott a kígyó,
lyukas szemfogat a medve.

A nagy zajban elbődült az
állatok három királya.
Csönd lett. Egy korall mögé bújt
ijedtében a kis rája.

Ragyogott az oroszlánok
sörénykoronája, aztán
megszólalt a legidősebb
mélyen csengő, tiszta hangján:

Figyeljetek, testvéreim!
Most érkeztünk Afrikából.
Esthajnalcsillag vezérelt –
fényében fürdik a jászol

az állatsimogatónál,
ahol épp egy szamár ásít,
és a csillag fénykörében
csillog a zúzmarás pázsit.

Út porától csatakos már
királysághoz szokott irhánk.
De nem jöttünk üres manccsal:
aranyat, tömjént és mirhát

hoztunk a kis újszülöttnek.
Elszunnyadt a szénapárnán.
Hajoljatok meg előtte:
ő a fénylő Égi Bárány!

A júniusban tartott kétéves születésnap családias hangulatban telt az Írószövetség épületében, ahol a korábbi kétheti fordulatszámot havonkéntira tekertük, a szervezői feladatokat pedig nagy könnyelműen átvállaltam a csapat legfiatalabb apukájától, Kozák Tibitől.

A nyárbúcsúztató összejövetelen  egy vérbeli kritikus futott be elsőként. Suplitz Emőke, aki a KuK szerkesztésében is részt vesz, nagy-nagy örömömre elfogadta a meghívást, így az utána szállingózó R6-osok, Ughy Szabina és Gáspár Barb is megbarátkozhattak (építően) kritikus megjegyzéseivel. A szőrnyeteg c. rövid mesémmel kedveskedtem a lányoknak, Szabina pedig készülő verseskötetéből olvasott fel. Az este során szóba került egy kis zene (Chat Baker) és néhány film (Doubt, Four Eyed Monsters, Whisper of the Heart), de aztán persze minduntalan az irodalomnál és a kritikaírás gyönyöreinél kötöttünk ki. El is határoztuk, hogy a szeptemberi találkozót saját kritikák és egyéb publicisztikák megkritizálásával fűszerezzük.

elnézésedet kérem, amiért ilyen hosszú időre eltűntem a színről. Az utóbbi fél évben főfoglalkozásban szakdolgozatokat írtam, ami persze nem jelenti azt, hogy ne történt volna velem egy s más, ami számot tarthat az érdeklődésedre. Igyekszem utólag is feltölteni az oldalt, mindig azzal a dátummal teszem majd fel a korábbi eseményeket, amikor történtek, úgyhogy érdemes néha ránézned az archívumra.

Nem szeretek ígérgetni, de mostantól – fogalmazzunk így – megpróbálom időgép és Fluxus Kondenzátor nélkül is frissíteni az oldalt.

Addig is egy kis képízelítő az utóbbi öt hónapról.

Ez a projekt az ITC Bodoni 10./C. osztályában valósult meg. Nagyon lelkesek voltak a kölykök, büszke vagyok rájuk!

Hangulatfestésként íme egy felolvasás képei. De ne tessék elaludni!

Amíg felolvastam a magyar változatokat, Regina a német kiadás színpompás Paulovkin Bogi-illusztrációit mutatta körbe, majd “lefordította” a bő tucatnyi közönségnek a magyar “svéd gyerekverseket”. Utána tapsikoltunk egy jót, színes tintákról álmodtunk, majd végül elaludtunk, mint kis Balázs…

Mesés KÍNÁlat

Dávid Ádám beszámolója a Frankfurti Könyvvásárról (2009. október 14-18.)

Új szelek fújnak Frankfurtban. A friss könyváradat dacára egymást érték a Gutenberg-galaxis jövőjét firtató programok, és az ázsiai jelenlét Kína díszvendégségével túlnőtt a Könyvvásár keretein. Miként Márton László felolvasás-sorozata is.

A kínai „nagy menetelés” megállíthatatlannak tűnik. Idén a budapesti Könyvfesztiválon már belekóstolhattunk, hogy mi várható majd a német Nagy Testvérnél, de ilyen gazdag „KÍNÁlatra” nem számítottam. A müncheni Nemzetközi Gyerekkönyvtár (IJB) színeiben érkeztem Frankfurtba a vásár nulladik napján, s rögtön szembetűnő hasonlóságot fedeztem föl a két város között: mindenfelől kínai turisták, kínai üzletemberek és kínai plakátok mosolyognak rám. Münchenben épp a múlt héten nyílt meg az ünnepelt botrányhős, Ai Weiwei kortárs kínai polihisztor So sorry című provokatív kiállítása, Frankfurtban pedig tucatnyi távol-keleti témájú tárlatot igazítottak a Kína-központú könyvvásárhoz, ahol számtalan könyvbemutató, felolvasás, filmvetítés és performansz színesíti a programot.

A magyar könyv nemcsak a díszvendéggel összevetve, de a korábbi évek gyakorlatához képest is igen szerényen képviseltette magát az idei vásáron: a rendkívül gazdag friss gyerekkönyvtermést például csak néhány – túlnyomórészt aktualitását vesztett – kötet és egy vékonyka katalógus reprezentálta, illetve számos kiadó otthon maradt. Keresztury Tibor, aki a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet igazgatójaként 2009-ben is magyar stand programfelelőse volt, a válság rovására írta a visszafogott részvételt, amely véleménye szerint „megrogyasztotta a könyvszakmát, de nincs végveszélyben”. A magyar kultúrához kötődő rendezvényeket a nehéz helyzet dacára igyekeztek minél szélesebb nyilvánosság elé tárni. A péntekre és szombatra koncentrálódó programok közül Keresztury kiemelte Márton László magyar standon kívüli felolvasásainak jelentőségét. Gaál Tekla, a stuttgarti szervezet intézeti titkára elmondta, hogy minden évben igyekeznek olyan szerzőknek szereplési lehetőséget biztosítani, akiknek aktuális németre fordított könyve jelenik meg.

Az első két napon csupán Sándor Iván csütörtöki sajtótájékoztatója kötődött a hivatalos programsorozathoz a német dtv Verlag háza táján, aki pénteken látogatott el a magyar standra. De egy kis kitartással már a szerdai nyitónapon is lehetett magyar nevekre bukkanni: a DAAD művészprogramjának híres vendégeiről rendezett fotókiállításon többek között Kertész Imre, Esterházy Péter és Nádas Péter portréja szerepelt rövid idézet kíséretében, az afrikai és európai irodalom összefogására létrehozott Nemzetközi Centrum (Internationales Zentrum) megnyitóján pedig Török Imre is felszólalt az afrikai irodalom lehetséges európai szerepéről a Német Írók Szövetsége (Verband deutscher Schriftsteller) képviseletében. Hangsúlyozta az afrikai kultúra iskolai népszerűsítésének fontosságát és felhívta a figyelmet az európai értelmiséget a mai napig terhelő sztereotípiák veszélyeire. Atukwei Okai ghánai író fontos lépésként értékelte az Internationales Zentrum létrejöttét az afrikai irodalom megismertetése és megítélésének javítása szempontjából.

Péntektől aztán nem volt hiány magyar programokban: Sándor Iván szereplése után „Magyarország 10 éve volt a Frankfurti Könyvvásár díszvendége” címmel Bart István, Dalos György, Inkei Péter, Károlyi Dóra, Susanna Grossman-Vendrey és Peter Weidhaas az 1999-es magyar díszvendégség óta eltelt időszak eredményeit és a számos könyvfordításban és programban megnyilvánuló gyakorlati hasznát foglalták össze a magyar standon. Márton László Minerva búvóhelye című regényének Folio Verlagnál megjelent német fordítása, a Das Versteck der Minerva kapcsán először a Literadio standjánál lépett föl, majd a vásárt elhagyva a Hessisches Literaturforumban a romániai Franz Hodjakkal beszélgetett a „Magyarország találkozik Romániával” (Ungarn trifft Rumänien) címmel megrendezett irodalmi esten. Szombat délelőtt Márton László a frankfurti főpályaudvar Cosmopolitan éttermében, majd koradélután a magyar standon ismét a Minerva-regényről beszélt, ahol előtte Oplatka András és Lovas Ildikó szerepelt.

A szombati magyar-blokk záróakkordjaként az Internationales Zentrumban került sor a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa Program jelenlegi állásának értékelésére. Szalay Tamás, a program kulturális igazgatója hangsúlyozta a balkán országokkal kialakult szoros együttműködést, amelyre többek között a Pécsi Irodalmi Fesztivál „Review within Review” című cserelapszámos kezdeményezését vagy a pécsi Jelenkor Kiadó horvát, szerb nyelvből fordított köteteit hozta föl példaként. Fabényi Júlia a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjeként a tervezett „Magyarok a Bauhausban” című kiállítás kapcsán Moholy-Nagy László magyar kultúrtörténetbe történő integrációjáról beszélt, akinek egyébként épp október elején nyílt lenyűgöző retrospektív kiállítása Frankfurtban. A beszélgetés során szóba kerültek olyan kínosabb kérdések is, mint az infrastruktúra, a finanszírozás, a megközelíthetőség repülővel illetve autópályán, vagy a szálláshelyek alacsony száma. Márton László a rendezvény végén a tőle megszokott humorral feltette magának a kérdést, hogy mi hiányzik Pécsből: egy nagy folyó és egy irodalmi központ. Az első problémát a Duna elterelésével tartotta megoldhatónak, ám ez véleménye szerint előbb valósulhat meg, mint a második kívánság…

A Frankfurti Könyvvásár teljes feltérképezése hasonlóan illuzórikus vállalkozásnak bizonyult számomra. Ha két program között nem elég fegyelmezetten közlekedtem, könnyen magába szippantott a vásár színes-szagos forgataga. A nemzetközi kiadók csarnokában berendezkedett gourmet GALLERY például terített asztallal várta a kulináris könyvekre éhes látogatókat, de egymást érték a fogadások és a zsúfolásig telt büfék környékén is sok üzlet köttethetett. Külön fóruma volt az aktuális (szak)könyveknek, a hangoskönyveknek, a film és média világának, az oktatás, a nemzetközi párbeszéd és a gyermekirodalom képviselőinek. A 3.0 kóddal ellátott hatalmas vásártér nagyrészt a gyerekkönyvek és képregények birodalma volt, ahol a német óriáskiadók mellett komoly nemzetközi felhozatal és számos szervezet (IBBY, IJB, Deutscher Jugendliteraturpreis) próbált megszólítani kicsiket és nagyokat.

A megszólítás új lehetőségeiről és a könyv alakváltozásairól folytatott egyik beszélgetés során a legaktuálisabb trendek képviselői számoltak be tapasztalataikról csütörtök délután a film és média fórum mozitermében. A „Future meets Book meets TV meets Game meets Music meets Mobile” névre keresztelt rendezvényen a fenti médiumok jelenlegi korlátait és lehetséges összeolvadását feszegették a legkülönbözőbb kreatív területekről érkezett résztvevők.

A legsikeresebb német fantasy-szerző, Wolfgang Hohlbein első folytatásos mobil-regényén dolgozik, amelyet SMS-ben lehet majd megrendelni és olvasni, de dolgozott már együtt a Manowar nevű metálzenekarral is. Az új irodalmi közvetítőeszközök térnyerése ellenére nem hisz a könyv kihalásában, bár hangsúlyozta, hogy az arab országokban ugyan csupán a lakosság öt százaléka kerül könyvesbolt közelébe, milliók zsebében ott lapul a telefon, tehát pusztán földrajzi okokból is célszerű a mobil-irodalomra nagyobb hangsúlyt fektetni.

Dr. Joachim Kaps, a TOKYOPOP nevű elsőszámú német mangakiadó menedzser-igazgatója hasonló trendre hívta föl a figyelmet: a papíralapú japán manga-magazinok visszaszorulása egyértelműen a mobilpiac viharos előretörésének tudható be. Véleménye szerint a digitális olvasás elsősorban a rövidebb műfajoknak kedvez, hiszen a könyv „akkumulátora” egyelőre lassabban merül le – fűzte hozzá némi iróniával. A közeljövőben azonban egyre gyorsabbá és olcsóbbá válik majd a mobil-letöltés, így a sokadik generációs telefonok hamarosan külcsín tekintetében is versenyképesek lesznek a könyvvel, amelyre a Smart Phone japán sikere is utal.

Marc Lepetit, a Phoenix Film producere multiplattformprojektjei kapcsán arról beszélt, hogy az utóbbi években nincs többé a történetmesélésnek domináns médiuma. Ezt a szerepet korábban a könyv vagy a televízió töltötte be, a most felnövekvő generációk már azonban a különböző formák – hangoskönyvek, e-könyvek, mobilszolgáltatások, számítógépes játékok – között ugrálnak játszi könnyedséggel, és a médiatermékek előállítóinak meg kell próbálniuk lépést tartani a fiatalok felgyorsult tempójával. Üdvözölte, hogy az idei könyvvásár kiemelt fontosságot tulajdonít az új formáknak és trendeknek, de kérdésemre, hogy a szórakoztató irodalom mellett milyen esélyt lát a klasszikus, szépirodalmi tartalmak vagy a gyermekirodalom mobilos adaptációjára, szkeptikusan nyilatkozott. Az új formák bevezetése ugyanis akkora költségráfordítással jár, hogy a jelenleg csak a biztos piaci sikerbe mernek befektetni, ám kísérleti fázisban folyamatosan vannak próbálkozások a nehezebben emészthető műfajok digitális átültetésére is. A gyermekirodalom kapcsán pedig Lepetit szerint éppen a szülők ellenállása okozza a legnagyobb nehézségeket, mert többségük a modern médiumokban még mindig az ördögöt látja, és az esti mese intim légkörét nem akarja SMS-re cserélni.

Pascal Schmidt ezzel ellentétes tendenciát vázolt a Nintendo-játékok új modelljeinek elterjedése kapcsán: újabban sikerült a tini lányokat is megnyerniük a játékos érzelmeire ható elemek bevezetésével, illetve a felhasználó intellektuális kíváncsiságát kielégítő játékokkal a felnőttek körében is egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert.

Ám az új trendek és médiumok dacára a könyv még mindig óriási tömegeket képes megmozgatni Németországban. Ezt bizonyította a német ifjúsági irodalom díj (Deutscher Jugendliteraturpreis) péntek esti átadóünnepsége a helyi Kongresszusi Központ zsúfolásig telt „Harmónia-termében” (Saal der Harmonie). Az idén 54. alkalommal átadott díj az egyetlen német állami elismerés a nemzetközi gyermek- és ifjúsági irodalom területén. A ceremónia előtt felszólalt többek között Juergen Boos, a Frankfurti Könyvvásár igazgatója és Dr. Hermann Kues államtitkár is, aki az áttekinthetetlenné vált gyerekkönyvpiac „világítótornyának” nevezte a díjat, s az olvasásösztönzés szempontjából különösen fontosnak tartotta a Jugendliteraturpreis jelöltjeihez kapcsolódó Aki olvas, nyer (Wer liest, gewinnt) című országos iskolai kezdeményezést.

A képeskönyv kategóriájában az ausztrál Shaun Tan, a gyerekkönyvek közül Andreas Steinhöfel, az ifjúsági regényeknél az angol Kevin Brooks, a szakkönyvek esetében a német Wolfgang Korn bizonyult a legjobbnak. A diákzsűri a Sidney-ben alkotó Markus Zusak könyvét választotta, és az illusztrátori életműdíjat a német Jutta Bauer vehette át, aki őszinte és kritikus beszédében ellenérzéseit fogalmazta meg a digitális kultúra túlkapásaival szemben: ha az eget szürkére festi, nem szeretné nyomtatásban lilán viszontlátni.

Hiába fújnak tehát új, digitális szelek Frankfurtban, a régi jó könyv megszállottjai továbbra is a magukét fújják. A legkülönfélébb fórumokon zajló vita idén is eldöntetlen maradt, de a könyv, folyamatosan változó formában, él és virul.

Egy ideig nem akart jönni senki, kezdtem volna épp lelombozódni, erre megjelent hat tüneményes kisember, meg anyukák, apukák, én meg jöttem nekik Morgenstern-átiratokkal, Kosztolányi “színes tintáival”, József Attila Altatójával, illetve a két vers feldolgozásaival Lackfi János és Vörös István Apám kakasa című versgyűjteményéből, és végül megtanítottam nekik a Tente baba, tentét, sőt, rituálisan be is aludtam a végére. Úgy láttam, nem csak én szórakoztam jól, úh. október végén megismétlem a műsort 4-6 éves gyerkőcöknek.

Készült az estéről majd két órányi videó is, amelyet október közepére igyekszem feldolgozni. Addig is egy kis képmontázzsal tudok szolgálnia,  alatta pedig beszúrom a Hal éji énekéhez készített változataimat, ill. a Tente-baba-tente-fordításomat. A teljes szöveget lásd a német postban.

Christian Morgenstern: Hal éji éneke

-

U U

—

U U U U

—

U U U U

—

U U U U

—

U U U U

—

U U

-

Harcművész hajnali éneke

bumm

bele

szaltózik

kesze-kusza

álmomba

gyakorol a

vad nindzsa

püföli a

párnákat

a hasamon

ugrálgat

le-le

bumm

Hangmérnök déli éneke

fújj

bele

hadd szóljon

fafurulya

és pánsíp

delet üt a

csinglingling

amikor az étel fő

nyekereg a

nagybőgő

kaja

fujj

Hős búvár esti éneke

mély

ez a

tengerszem

kerülete

fürdőkád

de feneke

nincs is tán

lemerül a

hős búvár

ha valaha

felbukkan

jön az

éj

Hegymászó éji éneke

csúcs

ez a

kiscsávó

ide-oda

fölmászik

anya öle

völgykatlan

nagyi haja

őserdő

apa nyaka

bölcs hegyhát

feje

csúcs

*

Tente baba tente,
A szemedet hunyd be!
Aludj ingó-bingó
Kicsi rózsabimbó!

Tente Baby tente
Schließe schön das Auge!
Schwankend-wankend schlafe
kleine Rosenknospe!

Kíváncsi vagyok, hogy november végéig látom-e majd fehérbe öltözve a Könyvkastélyt.

Vasárnap 7.50 körül találkoztunk Mickey-vel és Taróval a hozzánk közelebb eső pasingi vasútállomáson, ahol csatlakoztunk Victoriához, aki már jó előre megvette a jegyet. Az utazás leginkább alvással, csevegéssel és bosszankodással telt, mert valami felújítás miatt félúton buszozni kellett egy dugig tömött különjáraton. No meg az idő is zordkodott egy csöppet, de azért komolyabb gond nélkül megérkeztünk 11 előtt picivel a festői Füssenbe, ahol Ildivel leváltam a csapatról. Ők a további buszozgatásra és a várlátogatásra szavaztak, mi pedig a lábbuszos megoldást választottuk: bejártuk a városkát várastul, folyóstul, felkaptattunk az 5 km-re fekvő Hohenschwangauba, ahonnan már csak egy köpésre köpcösködik Újhattyúkő (Neuschwanstein) Walt Disney-mesébe illő 36 tornya, 300 ablaka…

Mire ráléptünk az agyonzsúfolt, de valóban mesés (táj)képet festő Marienbrückére, láss csodát, a napocska is előbújt! És – minő véletlen – a többezres tömegben egyszercsak előbújt három ismerős arc is. Aki nem hiszi, nézzen utána a képgalériában!

A közös fotózkodás után újra elváltak útjaink a három kastélyra éhes kollégától. Mi inkább visszasétáltunk Ildivel Hohenschwangauba, benéztünk az ottani kastélyocska szökőkutaktól bugyogó udvarára, majd megpihentünk az alpesi Alpsee partjánál.

A megbeszélt találkozó a többiek kastélylátogatása miatt megcsúszott, így nem értük el a tervezett buszt vissza Füssenbe. Sebaj, gondoltuk, amúgyis itt az ideje, hogy harapjunk valamit. A srácokat rábeszéltem a gulyáslevesre (apukám persze százszor jobban csinálja), a lányok krumplisalátát és egyéb nyalánkságokat választottak.

A társaság kissé kimerülten zötykölődött vissza Münchenig, ezúttal a változatosság kedvéért nem a busz, hanem a vonat volt túlzsúfolva. Ám ez szerencsére nem tántorította el Mickey-t attól, hogy elmélyülten meséljen valamit Tarónak, aki – az utolsó kép tanúsága szerint – kitartóan hallgatta őt…

]]> http://davidadam.hu/blog/2009/09/13/neuschwanstein/feed/ 3