Állatkerti karácsony

Este volt. Az állatkertben
angyal surrant át a rácson.
Trombitáló elefántok
harsogták: Hurrá, karácsony!

Fel is bolydult minden állat
az örömhír hallatára –
táncot járt ott medve, pingvin,
páva szállt a fenyőfára.

Odatotyogott alá egy
pelyhes kiskacsa hápogva:
Nem érünk rá táncikálni.
Hol késik a karácsonyfa?

A facsúcsot fél perc múlva
egy pávaszem díszítette.
Vedlett bőrt adott a kígyó,
lyukas szemfogat a medve.

A nagy zajban elbődült az
állatok három királya.
Csönd lett. Egy korall mögé bújt
ijedtében a kis rája.

Ragyogott az oroszlánok
sörénykoronája, aztán
megszólalt a legidősebb
mélyen csengő, tiszta hangján:

Figyeljetek, testvéreim!
Most érkeztünk Afrikából.
Esthajnalcsillag vezérelt –
fényében fürdik a jászol

az állatsimogatónál,
ahol épp egy szamár ásít,
és a csillag fénykörében
csillog a zúzmarás pázsit.

Út porától csatakos már
királysághoz szokott irhánk.
De nem jöttünk üres manccsal:
aranyat, tömjént és mirhát

hoztunk a kis újszülöttnek.
Elszunnyadt a szénapárnán.
Hajoljatok meg előtte:
ő a fénylő Égi Bárány!