Mesebeli book-trailer
A tízéves Pagony századik könyve
Balázs Eszter Anna
Virtuálisan mutatják be október 15-én Dávid Ádám első regényét, mely egyben a Pozsonyi Pagony századik kötete. De hogyan képzeljünk el egy virtuális könyvbemutatót? Milyen ma egy ifjúsági book-trailer Magyarországon? Ezekről kérdeztük, és persze A Virág utcai focibajnokságról, a könyv szerzőjét.
PRAE:HU: A beharangozó szerint a könyv közös meseregényetek Rubik Annával. Hogyan képzeljük el ezt az összmunkát?
Sokat gondolkodtunk a kötet szerkesztőivel, Kovács Eszterrel és Győri Hannával, hogy milyen illusztrációs környezet passzolna igazán Koppány történetéhez. Olyan típusú könnyedségre gondoltunk, mint a kis Nicolas néhány vonallal megajzolt, mégis nagyon kifejező és humoros képei. Hamar egyértelművé vált, hogy Rubik Anna lesz az ideális vizuális kiteljesítője a szövegnek, de arra egyikünk se számított, hogy gyakorlatilag szerzőtárssá lép majd elő. Fantasztikus alapossággal és ötletességgel nyúlt a kézirathoz, és jó néhány hasznos tanáccsal látott el. A képi megformálás során is meghallgatta a véleményem, aztán a végeredmény persze mindig kiforrottabb lett, mint ahogy elképzeltem. Nagyon hatékony és jó hangulatú csapatmunkában jött létre A Virág utcai focibajnokság.
PRAE.HU: Elmondanád címszavakban, miről szól a könyv?
Négy tételre osztottam a regényt a zene központi szerepe miatt. Az első tételben a Kovács család mindennapjaiba csöppenünk bele, ahol mindenki egyéniség a maga módján. Főhősünk a hetedik születésnapja előtt álló Koppány, aki koppolóművésznek tartja magát. Hogy ez pontosan mit jelent, nem tudom, tőle kérdezzétek, de az biztos, hogy a koppolmányaival van tele az egész lakás – és a többiek hócipője is. Gerda, a nővére tizenhárom éves kamasz, és semmi sem érdekli Small Paulon, az anyajegyes gitárkirályon kívül. A kilenc éves Milán majd szétrobban, mikor Koppány lekoppolja a fogalmazás füzetét, és összemaszatolja az egészet. Aztán a család, na meg Koppány életre kelő tintakígyói segítenek neki. A második tétel a Virág utcai focibajnokság történetét foglalja össze, amelyet még Nagyi, a gólkirálynő alapított Koppány születése előtt. A szomszédos háztömbök csapatai mérik össze a tudásukat a Virág-bajnokságon, de nem négy, hanem negyedévente. Kovácsék csapata a Tejfogú Tigrisek, a nagy rivális pedig a Rettenthetetlen Rókaprémes Rémek, ahol Erösch Pisti, vagyis Epi a csapatkapitány, aki megszólalásig hasonlít Small Paulra. A vébé-döntőn aztán súlyos baleset történik, és Nagyi kórházba kerül. A harmadik tételben Koppány titkos koppolásba kezd, hogy meggyógyítsa Nagyit, és a tintakígyók segítségével elcseni Apu kottáit, aki zeneszerző, és a baleset után Apátiába, a bánat birodalmába zuhant. Koppány újraszervezi a széthulló csapatot, majd rájön Epi és az anyajegy titkára is. Hogy az utolsó tételben majd ki nevet a vébén, és mi történik Nagyival, az egyelőre maradjon titok.
PRAE.HU: A beharangozó videón kívül, úgy tudom, készítettetek egy hosszabb verziót, és lesz majd egy werkfilm is. Ezekről mesélnél egy kicsit?
Középiskolás korom óta bolondulok a filmezésért, így aztán egyértelmű volt számomra, hogy az első könyvemhez valamilyen mozgóképet is készítek majd. Azért döntöttem a book trailer, vagyis a filmes könyvajánló műfaja mellett, mert egyrészt ez a forma Magyarországon még egyáltalán nem terjedt el, miközben a komolyabb nyugat-európai kiadók már évek óta készítenek igényes trailereket, másrészt bízom benne, hogy ha egy percben sikerül megragadnom a regény hangulatát, az nagyban hozzájárulhat a kötet kedvező fogadtatásához. A hosszabb verzió lesz a tényleges könyvajánló, élőszereplős jelenetekkel, fahrtkocsis kameramozgásokkal, animációs betéttel, Scherer Péter sejtelmes narrációjával. A werkfilmből majd kiderülnek a forgatás előzményei és izgalmas folyamata, a kalandos casting, és exkluzív interjú is szerepel benne a szerzővel és a szerkesztőkkel. A beharangozó pedig tulajdonképpen a reklám reklámja – a könyv és a book-trailer premierjére hívja fel a figyelmet, amely október 15-én délután fél hattól lesz a Pagony Kiadó tizedik születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében.
PRAE.HU: A könyv a hétvégi bemutatón még nem lesz kézbevehető. Mikor jön ki a nyomdából?
Bátky András második Pipogya-könyvének virtuális bemutatója adta az ötletet az idei Könyvfesztiválon, hogy valami hasonlóval rukkoljak elő. A filmajánló megtekintése után játékos, interaktív vetítéssel készülök: Rubik Anna illusztrációiból készítek egy összeállítást, aki külön erre az alkalomra alkot néhány – a kötetben nem szereplő – koppolmányt is. A képanyag segítségével és a gyerekek teljes bevonásával fogom elmesélni a történetet. A Nagyit alakító, nemzetközileg elismert bábkészítő, Somogyi Kati pedig egy Koppány-bábbal teszi még varázslatosabbá az eseményt. A kötetet november elejére várjuk, hivatalos bemutatója pedig december 3-án lesz a Szabó Ervin Könyvtár Sárkányos Gyerekkönyvtárában Lackfi János vezényletével, punktum.
Megjelent a PRAE.HU-n
Szőrnyeteg
– Bundát nyúzzatok! Prémet hozzatok!! Szőrmét akarok!!! – süvítette túl Szőrösszívű Szilárd a ködöt köpködő északi szelet. A kiskirály elszenesedett szőnyegekkel kitapétázott tróntermében didergett. A mennyezetig érő cserépkályhákon hamuszürke jégcsapok híztak. Ahogy az északi szél átköpdöste a tejfehér ködöt a bedeszkázott ablakokon, azon nyomban sűrű feketekávévá masszásodott a teremben kavargó pernyétől, majd leülepedett a jégvirágos pókhálókkal díszített sarkokban.
Az igazat megvallva ráfért volna arra a trónteremre egy kiadós tatarozás. Igen ám, de Szőrösszívű Szilárd nemhogy a hivatásos tatarozókat, de még a legrozogább tatákat is kiparancsolta vadat fogni a letarolt erdők hűlt helyére. Nem volt elég ugyanis, hogy hadserege segítségével a birodalom teljes faállományát módszeresen kiirtatta, felapríttatta és elégettette. Az sem volt elég, hogy erőszakkal udvarára hordatta, és magára ráncigáltatta az országában fellelhető valamennyi bélelt és béleletlen kabátot, ütött és kopott dzsekit, felöltőt és leöltőt, kitűzős egyenruhát és kényszerzubbonyt, eladdig és olyannyira, hogy már mozdulni is alig bírt.
Most a bundásokon volt a sor.
A csonka facsonkok között riadtan összebújtak a szőrmók mókusok, parókás rókák és torzonborz borzok. A kabát nélkül maradt emberek fogvacogva körbevették az állatokat. Kardpengék, nyílvesszők és puskacsövek villantak meg a metsző hidegben, a farzsebekből pillangókések röppentek a magasba.
A szél, mintha elvágták volna.
Nyissz.
Nyassz.
Nyussz.
– Mi a szösz?! – szakadt ki egyszerre több ezer torokból. A nyúzott arcú emberek és a nyúzatlan bundájú állatok még fogvacogni is elfelejtettek. A letarolt erdő közepén egy nyiszlett alak állt szétterpesztett piszkafalábain, egyik kezében termetes ollóval, a másikban meg egy frissen lenyisszantott, pontosabban lenyissz-nyassz-nyusszantott oroszlánsörénnyel.
A sörény gazdája, aki nem mellesleg az állatok koronázatlan királya volt, megszeppenve csücsült a nyiszlett piszkafalábú mellett. Amikor kiszeppenkedte magát, tekintélyt parancsolóan felhúzta épen maradt szemöldökét, mintegy magyarázatot követelve. A többiek mind egy szálig követték példáját. Ennyi felhúzott szemöldököt még nem látott a világ!
A nyiszlett piszkafalábú a változatosság kedvéért összeráncolta a szemöldökét, majd hajmeresztően magas hangon szónokolni kezdett:
– Ha már minden tagod hasogat, ó,
rögtön jön a szőrszálhasogató!
Nem kell se penge, se nyíl, se sörét,
csak nyisszantsunk le pár ezer sörényt!
Fulladjon meg Szilárd, ha ezt akarja!
Véget ér majd végre a prémuralma.
Az emberek meg az állatok egymásra sandítottak. Aztán – sitty-sutty – surrogtak a – nyissz – pillangókések – nyassz –, hasadtak a szőrszálak – nyussz. Egy jó fertályóra se telt bele, ott kopaszlott szélesen vigyorogva a birodalom valamennyi lakója.
A szél – mintegy vezényszóra – újult erővel feltámadt, és a királyi palota felé sodorintotta a töméntelen szőrtömeget, egyenesen a ködkávézaccos trónterem bedeszkázott ablakainak. Szilárd király szőrös szíve mágnesként vonzotta magához a sok sörényt és bundát, göndör és bodor hajzatot, kackiás bajuszt és tömött szakállat.
– Edd csak meg, te Szőrnyeteg! – harsogta egy emberként, illetve egy állatként a szőrtelen, bundátlan tömeg. Szőrösszívű Szigfrid nőttön-nőtt, eladdig és olyannyira, hogy szétfeszítette a trónterem megfeketedett falait. Szőrgömböccé kerekedett és magatehetetlenül legurult a domboldalon, egyenesen a piszkafalábú szőrszálhasogató tűhegyes ollójába.
Bamm!
Ember, állat felszabadultan kacarászva nézte a szokatlan szőrhullást. Aztán lepacsiztak egymással, és megcserélték a bundákat a frizurákkal, mint az átizzadt mezeket szokás egy barátságos futballmeccs után.
Szőrösszívű Szilárd, a Szőrnyeteg prémuralmának – nyissz-nyassz-nyussz – befellegzett.
Kapcsolat
E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyezned kell a JavaScript használatát.
Telefon: +36/20 476 65 61
