Ádi Dávidzon, Villanykapcsoló, Temetőben lenni fának

Ádi Dávidzon

 

Nagypapa álma

egy olyan berregős motor volt,

ami sokkal hangosabb,

mint amilyen gyors.

 

Én is sokkal hangosabb vagyok

az első kétkerekűmőn,

mint amilyen gyors –

addig berregek, míg el nem

tanyálok.

Akkor meg tiszta erőből

felbőgök.

 

És Nagypapa álma miatt

ráírtam a fémvázra

alkoholos filccel, hogy

Ádi Dávidzon.

Azért a saját nevemmel,

mert még csak arra tanított meg

a Nagyi.

 

 

 

 

 

Villanykapcsoló

 

 

Éjszakánként

Nagypapa leoltva hagyta

a kinti villanyt,

nehogy felébresszen

a mosdó felé menet.

 

Ha elárultam volna,

hogy örökös csoszogásával

úgyis mindig megzavarja az álmomat,

nyugodtan használhatta volna

a kapcsolót,

nem kellett volna

percekig szöszmötölnie.

 

Most meg,

hogy éghetne a villany,

csak azért se kapcsolom fel,

bármennyire félek is a sötétben,

inkább vakon csoszogok a mosdóig,

és percekig szöszmötölök.

 

 

 

Temetőben lenni fának

 

 

Mi leszek, ha nagy leszek?

 

Gesztenyefa a temető közepén,

Nagypapa sírja mellett.

A tornasorban leghátul állok,

de a fasorban én leszek az Ősz-király.

Lombkoronám az eget súrolja,

aranyat szórok alattvalóimnak.

 

Várom, hogy ti is jöjjetek.

Forrás: Barkaonline

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress spam blocked by CleanTalk.