Vak töltény, Net-szonett, Tapogató, Tátogató, Anyanyelv

vak töltény

az elvétett

lövés nem vész el

átsuhan a vadlibagágogáson,

krátert fakaszt a hold felszínén

leteríti a szomszédos erdőben gombászó családapát

beszakítja egy angyal szárnyát

tesz egy kört és visszamászik

a puskacső méhébe

míg anyja újra

elvetéli

 

net-szonett

megint ez a novemberszürke reggel

elbóbiskolnék de pittyeg a skype

fel is riaszt mint mobilon a vekker

s a szürke pötty nevednél zöldre vált

de rég tartottam kezemben két kezed

de laktató most minden hangfoszlány

hiányoztál nekem mint az ékezet

a chatből el kell menned csók offline

fotód maradt utánad könnyü desszert

szivem tovább hiába skype-ozott

a távolságot mint egy ócska kábszert

magamba lőttem én elátkozott

felsebzett ahogy hiányod markolom

vak egér mászott pixeles arcodon

 

 

tapogató

tested domborzati viszonyait

nagy vonalakban ismerem

na nem minden szegletét

épp csak annyira

hogy otthonosan mozogjak

benned

a szembogarad szárnyában verdeső titkok

jobban izgalomba hoznak

mint a kéjtől kivillanó fogaid között

átszüremlő fáradt levegő

gondosan epilált lábaidnál szívesebben

tapogatnám végig egyszer

gondosan epilált

gondolataid

 

 

 

 

tátogató

eltátogott vallomásaim

igazgyönggyé sűrűsödnek

fülkagylódban

sikamlós bókjaimba

belepirulnak

sellőpikkelyeid

lihegésünk levegőbuborékai

egymásba harapnak

lassan megikrásodsz tőlem

mint a kaptár falára kövülő

mézhártya

 

 

 

Anyanyelv

Ízlelőbimbók bágyadt illata,

mint a földön szétázó avar.

Felszínének fémforgács-állaga,

mint egy árva, rozsdálló csavar.

Körötte nyálbuborékok tánca,

mint hajó, vizet ha felkavar.

Táplál a nyelv tündöklő zománca,

mint hazád, mely ápol s eltakar.

Forrás: Barkaonline

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

WordPress spam blocked by CleanTalk.